Fáradtak vagyunk. Larám kel éjszaka vagy hajnalban egyszer, aztán 5-6 körül végleg. Későn alszik el, de azért, mert délután sokat alszik. Kicsit felborult az élete, de majdcsak visszaáll. Nem bírom sokáig, ki vagyok merülve...apa is :) A kávéra immunis vagyok.
Ezért aztán semmi időm és erőm írni, de nem is történik semmi igazán érdekes. A jó pillanataiban viszont egy tündér. Nagyon kiegyensúlyozott, játszik, rengeteg mindent megeszik. Már a szilárd kaját jobban szereti mint a pépes főzeléket. Kenyeret és párizsit reggelizett, természetesen apró darabkákra tépkedve. Nagyon édes volt, ahogy tömte be. :)
Most megyek, van egy szusszanásnyi időm, összekapom magam. Besztercém!!! A múzsám szabin van, de remélem, hamarosan visszatér :)
pusszantás és szép napot!