buli

Vagyok, már vagyok! Akkor mesélek. Pénteken kedvenc sógornőm megérkezett. Annyira kedvenc, hogy egyetlen is :) Nagyon örültem neki, olyan ritkán van alkalmunk beszélgetni pasik és egyéb más családtagtól mentesen. Jó volt csak szaklapokat olvasni és fecsegni. Bár fáradt voltam, az tény. Este miután Lara elaludt és apa internetezett, Ancsával megfőztük a levest vasárnapi józanodásra és megcsináltuk a krumplisalit. Szombaton elvittem anyához, mert ő meg sütött a bulira csirkecombot! Ezer köszönet érte, nagy sikere volt. Ezután lefeküdtünk aludni és elég jó időben kelt a csajom is, nem volt gond. Szombat délelőtt kiakasztottuk az uramat egy kis női vásárlással, ő felügyelt Larára az utcán. Szerintetek? :) De mi jól beruháztunk :) Délután Ancsa vigyázott a csajra, mert András boltba és meg anyáékhoz mentem teríteni meg pakolni. Nagyon jól elvoltak kettesben a lányok! :) Szóval egészen 4ig női többség volt, majd szépen lassan javult az ivar-arány. Jöttek a pasik is. András napot ünnepeltünk. Olyannyira megerősödött a férfiak száma, hogy ketten maradtunk Ancsával. Darts-oztunk meg biliárdoztunk és meg kell hagyni, hogy a férfiak csúfos vereséget szenvedtek a nemek harcában :) Ez nem mindenkinek volt ennyire nyilvánvaló egyébként, de a lényegen nem változtat. Megvédtük a csajok becsületét. 1óra körül elindultunk a városba és bementünk egy füstös retro kocsmába, ami annyira gáz volt, hogy hamarosan úgy döntöttünk inkább hazamegyünk és ott folytatjuk. Nem volt egyszerű a menet. Fél csapat az egyik taxival irány haza, a másik fele az éjjel-nappaliba, hogy sört vegyenek a folytatáshoz. Hazaérvén pirítós kenyeret kívánt a banda. Én is ettem. De minek. Rohadtul nem kellett volna. Nem ittunk sok tequilát, de épp eleget ahhoz, hogy berúgjak egy picit. Nem nagyon :) A fiúk kicsivel többet ittak és mivel apáéknál kezdtük a bulit még apukám is beszállt a buliba. Jó volt hogy velünk ünnepelt, szerintem ő is jól érezte magát. Na elkalandoztam. Szóval 5kor már a csapat nagy része aludni akart, de mégis akadt két kivétel, akiket nem lehetett ágyba parancsolni. Neveket nem írok, úgyse ismeritek, de aki tudja, ráismer. Annyit röhögtem, hogy visszatértek a főiskolás emlékeim. (Ja mert azt lehet, hogy nem írtam, ők a főiskolás barátaink) Én Ancsával aludtam Lara szobájában, a fiúk a nagyszobában, libasorban: földön, matracon, felfújhatós ágyon, franciaágyon, 6an. :) Sajnos a fényképezőgép addigra lemerült, így kép nem készült csak ébredéskor, de azt majd felrakom. Nem is tudom hánykor keltek a többiek, de én nem aludtam csak két órát. Egész éjjel ment a hasam. Meg uramnak is, a többiek vagy hánytak, vagy horkoltak. Hatalmas élmény volt :) A levesnek hatalmas sikere volt. Másnaposan forró levest enni egyenlő a megújulással. Ezt éreztem én is. Nagyon kellett. A sült virslit már kihagytam a zsírossága miatt, nehogy megint bajbakerüljön a gyomrom. Álmos voltam egész nap. És már fél 8kor este aludtam :) Természetesen ha már ott volt, akkor a felfújhatós matracon. Nagyon kényelmes volt, de ma már asszem visszaköltözök András mellé fel az ágyra... :) Reggel pedig indult a nap. Azért jó lett volna még egy szabad nap, hogy teljesen regenerálódjak, de mindjárt jön Rita barátnőm és kávézunk :) remélem mindenkinek a kiváncsiságát kielégítettem, később jönnek a képek is! puszi