okoska

Csak gyors bejegyzés. Minden napunk aránylag ugyanúgy telik, orrszívás, sok séta, stb... De mindig van egy-egy olyan eset, amitől kiakadok és hihetetlen számomra, hogy az egy évesem ennyire okos (Beszterce elhiszem ám, csak hihetetlen!!! :D )
Szóval a szokásos nyitott ajtónál WC-zés, mert olyan nincs, hogy ő ne lenne ott :D De már jött volna be, kezében a cipőjével és egy építőkockával. Megkértem, hogy: "Fogd meg a cipődet és ülj le a szőnyegen légyszives" Ééés kiment a mellékhelységből és leült a szőnyegre nekem háttal, falnak dőlve. Vicces volt, de ez még semmi. Mégiscsak visszakívánkozott, de nem akartam, hogy az ölembe üljön és ezt mondtam neki: "Keresd meg a mesekönyved és olvass, anya mindjárt megy" Eltűnt nagy robogások közepette. Már kész voltam, elintéztem mást még a fürdőben, beraktam a mosást (ezt csak az idő múlásának bemutatása végett írtam le) és még mindig nem jött vissza. Bementem utána és mit látok? Ül a földön, térdére hajtogatta a könyvet és mutogatta magának az ábrákat, közben gügyögött is. :) Annyira büszke voltam rá, és ezek után megkértem, hogy jöjjön oda, mert adok neki egy puszit amiért okos volt. Megmutatta hol az okos feje, majd odaszaladt és tolta az orrát a pusziért :) Édes kicsi csillag....imádom! :)
ennyi voltam, mert cipeli a mesekönyvét, olvasunk ... puszi