london

Megérkeztek a képek. Rengeteg van és nagyon sok nem is került most be. Már remeg a kezem a sok kattingatástól mire lebutítottam őket. :)
Ez az első ebédünk egy bevásárlóközpont mellett. Olcsó volt és isteni...Az első Starbucks-om és közben megterveztük a heti kirándulást. Jelzem, hogy a terv felborult több helyen is :)
me and my caramel macchiato :)
metroban. A metros közlekedésről pár szó. Hatalmas hálózat, van olyan metro ami 3 emeletes, természetesen a föld alá építve. Félelmetes ahogy ereszkedünk óriási mozgólépcsőkön a mélybe. Néha elképzeltük, hogyha az ott beomlik, nekünk annyi, onnan ki nem szed minket senki. De szerencsére ilyen nem fordult elő velünk. A metro egyébként nagyon érthető és logikus volt. Szerencsénk volt, mert az 1-es zónában laktunk, ami a belváros, az összes látványosság színhelye, így csak két zónára kellett ún. Oystert venni. Ez egy plasztik kártya, amit minden metro-ba be illetve kijövetelnél érinteni kellett egy érzékelőhöz. Ha kimentünk a zónánkból (volt ilyen, mikor a barátainkhoz mentünk bulizni) akkor egy automatánál töltöttünk még pénzt a kártyára és már közlekedhettünk is. Egyébként a kártyát hazahoztuk. :)
London Dungeon, régi börtön, iszonyatosan féltem, borzasztó ijesztő volt. Bemutatták, hogy milyenek voltak a régi kínzási eszközök és szagokkal meg élő színészekkel érzékeltették a borzalmat. Brrrr....... A börtönben szagokkal, fényekkel és különböző élő állatokkal, egérrel és patkánnyal szemléltették a nyomort. Olyan átható húgy szag volt, hogy rendesen összerándult a gyomrom. Feküdt egy betegnek kifestett bábú a padlón, ami éppen hányt és patkányok (üveg mögött) rohangáltak mellette. Hihetetlenül valódinak tűnt. Hangok voltak még hozzáadva és ezáltal még nehezebb volt úgy végigmenni, hogy ne éld bele magad. Volt szó hasfelmetsző Jackről, meg más emberekről, akik nem virágokat termesztettek természetesen. :) Beültünk pl egy csónakba és egy koromsötét alagútba mentünk. Annyira féltem, hogy a fejemet a térdemre hajtottam és nem voltam hajlandó felemelni. Persze éreztem, hogy valami csöpög a nyakamba, hogy madzagok lógnak, amik cirógatják a hátam és ezáltal még jobban remegtem. András ujjai csak a csodával határos módon nem törtek el. És akkor ott megfogadtam, hogy nem megyek többet ilyen horrorisztikus helyre. Akkor még nem tudtam mi vár rám. Ugyanis már egyszer voltam a viaszbábú múzeumban, de közel sem volt ilyen mint most. Később mesélek róla. A börtön fénypontja egy szabadesés volt. Álltunk egy ajtó előtt, ami zárva volt. Mindenki beszélgetett, az én szemem meg egy táblára tévedt. Amire az volt írva, hogy várandósok, szívbetegek, törött testrésszel rendelkezők, mozgássérültek stb nem mehetnek be. Na gyanús volt, hogy valamelyikbe jó lett volna beletartozni, mert csak annyi volt bizonyos, hogy nem lesz túl vicces a bent történő dolog. És semmi nem hallatszódott ki az előző csoportból. Ezek után betereltek minket, beültünk, ránkcsukták a zárat és vártunk. András azt mondta, ne féljek, nem mernek minket leejteni. HAHAHA de mertek. Mindenesetre, hogy ne hányjam el magam, összeszorítottam a gyomrom és vártam. Jött a zuhanás. És egy villanó fény. Lefényképeztek. A végén megnéztük a képeket és baromi jót szórakoztunk, nagyon vicces volt. De már csak utólag :)
Andrással szemléltették a férfiak kínzását :D:D:D
Hát ez én vagyok

Dínó múzeumban. Londonban a legtöbb múzeum ingyenes. Ennek nagyon örültünk, mert Magyarországon ez nem igazán jellemző, sőt... Így eljutottunk a természeti múzeumba, ahol olyan láttam, mint sehol máshol. Ilyen óriási lényeket.... Hihetetlen. A csúcs a legvégére maradt, ahol egy nagy dínó volt és motort tettek bele, ezáltal mozgott és morgott és forgatta mindenét és bármerre mentünk minket nézett. Nagyon király volt. Nagyon nagy épület volt, ezért végig sem tudtuk járni az egészet.
ezt csak neked drága sógornőm és .... :) tudjátok :)
megdöbbentő hasonlóság

Partyra voltunk hivatalosak, csupa ismert ember... :) Viaszbábú múzeum. Isteni volt, András a popsikra bukott :D
Szóval eljutottunk a Madame Tussauds-ba is, ami múzeum lévén mégsem volt ingyenes. Sőt elég húzós ára volt, de nagyon kíváncsiak voltunk rá. Szóval én voltam már itt kb 9-10éves koromban, nagyon tetszett, de teljesen más volt. Régen volt Benny Hill, most nem. Nyilván aktualizáltak :) És minden kategorizálva volt. A sportolók, a politikusok, zenészek, színészek stb... Amikor megérkeztünk, rögtön Johnny Depp várt minket, kaptunk a kezünkbe egy Oscar-szobrot és le is fényképezkedtünk. Én úgy gondoltam, hogy még nem értem meg a díjra, ezért otthagytam. :) Talán egy-két év múlva :)
Találkoztam egy JÓBARÁTommal :) Nagy sajnálatomra, Jen Aniston borzasztó műre sikerült. Annyira fénylett, hogy az már természetellenes volt. De nekem azért továbbra is a kedvenc JÓBARÁTOM marad.
Na itt a személyi edzőm és ez a nő, aki gyereket szült neki :) Nem izzott a levegő már köztünk, úh Apple-kisasszony kérem cserélje ki az edzőmet! Lentebb látható a kép, hogy kire! thanks :):) Mondanom sem kell, hogy itt kellett a legtöbbet sorban állni, hogy fényképezzünk. Mindenki őket akarta látni. Hát én nagyon vártam a találkozót, de valami mégis elmaradt. Talán a csésze kávé a hallban :) De meg kell mondanom, hogy nem nézett ki olyan jól, mint Apple-kisasszony blogjában. Ezért kellett mindenképp váltanom személyi edzőt...
Mindig a csajok....
Na ők nagyon élethűek voltak. De komolyan, nagyon tetszettek. Bárcsak én ülhetnék egy harmadik széken és locsoghatnánk az aktuális hollywood-i pletykákról. Na de ez csak álom marad, amit szükséges volt azt András megbeszélte velük.

Aki tudja, h mi András foglalkozása, érti a kép lényegét :) Segítek: sajnos nem rendező és nem gazdag :D

Figyeltük amit beszélnek
űűűűűűűűűű de kemény... :D Arni emberére akadt...
ez egy RELATÍVE jó kép :)
úszott a sikerben...
hmmm
We are the champions...


Kő, papír, olló..... :D
Na szóval mesélek a múzeumban lévő Chambers of horror-ról (asszem így írják). Megint befutottunk a csőbe, hatalmas nyelvi tudásunk eredményeként. Merthogy mint később megtudtuk, volt ám menekülő út is. Ha tudom, én semmiképp nem megyek be. Itt is ki volt írva, hogy mindenki saját felelősségére blabla és hogy ne nyúljak a színészhez, mert él. Na kérdem én és mi van akkor, ha rohadtul megijedek és behúzok neki egy jobbost????? :D Tűrtőztettem magam, de nagyon féltem. Beértünk egy koromsötét helységbe, aminek az ajtajára ki volt írva, hogy stroboszkóp fény van csak. Ez ugye zavaró és semmit nem láttunk csak éppen a felvillanó lámpánál az alakokat, meg hogy merre kell menni, de azt is tényleg csak egy másodpercre. Az előző horrorból tanulva mégjobban szorítottam András kezét és szégyen nem szégyen, sikítoztam. Pedig a börtönben megálltam, most nem tudtam. Amikor felvillant a fény megláttam Hanibál Lectert a bárányok hallgatnakból fellógatva egy kampóra. Nem tudtam levenni róla a szemem és akkor valaki a jobb oldalamnál megmozdult, elém ugrott és megijesztett. Azt hittem, hogy szörnyet halok. Én annyira, de annyira megijedtem. És még a fejem is belefájdult. Még most is frissen élnek az élmények. Alig vártam, hogy kijussak a teremből...


Ez egy olyan bevásárló központban készült, ahol nagyon olcsón lehetett vásárolni. Itt értem az 1-2-3 fontos ruhákat. 1 font 310 forint körül van. Vettem is papucsot, nadrágot, felsőket, zoknikat stb... és ezek után vettünk bőröndöt is, mert nem fértünk el :) A bolt neve egyébként Primark. Ha valaki arra jár, feltétlenül nézzen be és mindenekelőtt szóljon nekem, leadom a rendelésemet :) Volt egyébként sportbolt is, ahol tök olcsón, kevesebb,mint feléért lehetett vásárolni, mint itthon. Ellenőriztük is, mikor hazajöttünk. Vettem adidas cipőt, kint majd 10ezer volt, itthon 22ezer az ugyanolyan. A világ pénze nem lett volna elég. Tulajdonképpen hosszú időre be lehetett volna tartalékolni, de mégsem tettük. Reméljük megy majd valaki és akkor vásárol nekünk.

Elkapta a bevásárlás heve... :D:D:D
Parlament és Big Ben. Mindenkire gondoltam, aki kérte! :)
Tipikus telefonfülke. Megjegyzem, hogy Kecskemét és Szolnok között az út szélén látni egy ilyet eladót. :) Szóval bementem, hogy csak készüljön egy kép, de kár volt. Olyan büdös volt bent és kosz és brrr.....
London Eye

az új személyi edzőm... :)
Picadilly Circus
Ha valaki nem látná, András ott integet középen :)

Ültünk a piros busz legtetején :) a nagy csapat kivéve az Uram, mert ő fotózott
régen templom, most ír kocsma :)
a fiúk
Ír kaját ettünk, nekem ízlett, Andrásnak nem. Legalább több maradt nekem :)
Bono és én :) I love him
Úgy szerettem volna hazahozni ezt a képet, de tökéletesen lehetetlen lett volna. Ezért inkább csak lefotóztam. Így is az enyém :)

fogyott a pia rendesen

Tower őre :)
Tower Bridge


paparazzikkal ellepett Dorchester szálló. mi is lefényképeztük őt. állítólag valami Carwell és focista
spóroltunk :) nem vasalóvíz :) Mivel a szállodában nem lehetett csapból inni, így kénytelenek voltunk venni. Ebből pedig porcióztuk a félliteresekbe reggelente. Annyiba került, mint a két literes ásványvíz.
Az autók. Gyönyörűek. Ahol mi laktunk, mint később kiderült az egyik legpuccosabb környékhez van közel. A felhozatal a következő: Aston Martin, Ferrari, természetesen tűzpiros, Mazeratti, Porsche, Bentli, Rolls, és még a legluxusabbak legluxusabbja, amit csak el tudtok képzelni. A "legócskább" a Renault megane grand scenic volt. Majd ahogy kiértünk az egyes zónából, ezek eltűntek és jöttek az opelek, meg a renault-ok.... :)

Covent garden
Hazafelé a repcsin VV Lacival. Nem nagy szám

Szóval ennyi. A beszámolóm, amit írtam word-ben, eltűnt. nem vagyok kicsit sem mérges!!! később még fűzök megjegyzéseket, úgyhogy figyeljétek újra és újra, de mostmár itt van lara. puszi