Az éjszakánk furára sikeredett. 6kor csajom már szunyált, de 3kor már éhes is volt. Nem is csodálom, jó hamar elaludt. Megetettem és letettem alukálni. Hozzátenném, hogy rettenetesen utálom a tápszert. Összecsomósodik az üvegben, a gyerek meg üvölt, mert nem tudja rendesen megenni az adagját, ettől aztán ideges, rosszabb esetben még az álom is kimegy a szeméből. Pedig úgy csinálom, ahogy elő van írva. És már olyan régóta használjuk. De még mindig nem vagyok profi benne. Remélem már nemsokáig kell tápszert adni. Bár mást meg nem eszik most. Valószínű a betegség miatt, főzeléket egyáltalán nem. Viszont mandarint minden mennyiségben. Tegnap pl felszeleteltem a gerezdeket négy részben, azt kipiszkálta és kivette a mellette lévő egész mandarint és miközben ült a szoba közepén, elmajszolta a gyümölcsöt. Én meg felvettem videora. És nem fulladt meg, nem harapott nagyokat, kiszippantyúzta a levét és aztán a húsát elfogyasztotta. Nagyon profi a csaj. Na, de elkanyarodtam az éjszakától. Szóval ennek is volt köszönhető, hogy miután letettem aludni, kijöttem, felkelt. Visszamentem, ringattam, letettem, kijöttem felsírt. Ezt megcsinálta 4szer 5ször, aztán már annyira kellett pisilnem, hogy mondtam neki, aludj, vagy használom a pelusod. Elaludt :) Reménykedtem is ám benne, hogy nem lesz szükség liberora :)
Így hát nehezen indult a reggel. Később aludt egy kicsit. Ám 8 órától délután fél 5ig nem volt áram. Ez azért volt nagyon vicces, mert hogy Larának porszívózni kellett volna az orrát. Összepakoltam a csajt és elmentem az egyik barátnőmhöz, aki nem lakik tőlünk messze és meg volt oldva a látogatás, az orrszívás, meg a sütés, amit most nem árulhatok el. De időben megtudjátok.
Én rettegek a sétáktól. Ha Larát be kell öltöztetnem, akkor ordít, pirosra szinesedik a feje és síííííír. Aztán beteszem a babakocsiba. Mozgásában ilyenkor már végképp korlátozott, így mégjobban felhúzza magát. És ha egyáltalán nem alszik, akkor sanszos, hogy fél óra múlva örjöng. Hát mit tegyek, ha mozogni akar. Ezért kitaláltam, hogy felöltöztettem, sapkát adtam rá miután elaludt és rányitottam a szoba ablakot. Olyan jókat tud aludni a levegőn. De ezt ha a babakocsiban ejtjük meg... pfff. Pedig imád sétálni, nézelődni, mostmár egyre inkább mutogat és ilyenkor mindig mondom, hogy mi az amire rámutatott. Nagyon érdeklődő, de mindezt minimalista stílusban, vagyis kevés ruhában :D És akkor nem ecsetelem a boltba való bemenetel rettegéssel teli pillanatait. Nem is megyek egyedül boltba. :) Találtam egy sarki P+P süti pékséget, hasonló mint a fornetti és ott lehet venni zsömlét anélkül, hogy be kéne lépjek bárhova is. :) Így szegény apát kell körbeudvarolnom, ha hozatni szeretnék valamit. Biztos boldog :) Ami most nem sikerült, ugyanis még mindig dolgozik, itthon meg nincs kaja. És a szemközt megnyilni készülő bolt még nem aktív. Pedig már úúúúúúúúgy várom. Olyan nagy segítség lenne...
Amikor messzebb vagyok Larától a lakásban és hívom magamhoz, akkor kurjongat, meg sikongat, fülig ér a szája, látszik a két kis mélyedés a pofiján és ilyenkor úgy megenném. Rita barátnőméknél van egy micimackó, ami nagyobb, mint Lara és ott ált előtte a csajom és magyarázott a medvének. De olyan édesen és olyan másképp, mint ahogy nekem szokott. Hasonló ez a beszéd ahhoz, mikor meglátja anyukámék kutyáit. Hát azoktól el van ájulva. Áll az ajtónak támasztva és nézi őket és beszél hozzájuk. :)
Kitaláltam, hogy miután elromlott a párásítónk, veszek eukaliptusz olajat és a mécsestartóba csöpögtetem. Nagyon jó volt az illat, ezt még kora délután meg is csináltam. Fél 10körül András kérdezte, hogy érzem-e én is a gáz szagot. JAAAAAAAAAJJJJ mondom, az nem gáz szag, hanem a mécsestartó. Ami már csak volt. Víz elpárolgott, gyertya elégett, melegtől mécsestartó elrepedt. :( Szomorú voltam. Gyors szellőztetés és irány az ágy, elég volt a napból :)
Antibiotikumot már csak ma eszünk, holnap leállunk vele, a torka már szép a kiscsajnak. Takony nem múlik, hát nem értem miért. Remélem már nem tart sokáig, utál a gyerek ha porszívót veszek a kezembe. De olyan édes, mert én már rég elszaladtam volna, ő meg csak ül, szorongat valami játékot és sír. :( A szívem szakad meg érte. :( De neki lesz jobb.
Ennyi hirtelen. Pussz, jó éjt
Így hát nehezen indult a reggel. Később aludt egy kicsit. Ám 8 órától délután fél 5ig nem volt áram. Ez azért volt nagyon vicces, mert hogy Larának porszívózni kellett volna az orrát. Összepakoltam a csajt és elmentem az egyik barátnőmhöz, aki nem lakik tőlünk messze és meg volt oldva a látogatás, az orrszívás, meg a sütés, amit most nem árulhatok el. De időben megtudjátok.
Én rettegek a sétáktól. Ha Larát be kell öltöztetnem, akkor ordít, pirosra szinesedik a feje és síííííír. Aztán beteszem a babakocsiba. Mozgásában ilyenkor már végképp korlátozott, így mégjobban felhúzza magát. És ha egyáltalán nem alszik, akkor sanszos, hogy fél óra múlva örjöng. Hát mit tegyek, ha mozogni akar. Ezért kitaláltam, hogy felöltöztettem, sapkát adtam rá miután elaludt és rányitottam a szoba ablakot. Olyan jókat tud aludni a levegőn. De ezt ha a babakocsiban ejtjük meg... pfff. Pedig imád sétálni, nézelődni, mostmár egyre inkább mutogat és ilyenkor mindig mondom, hogy mi az amire rámutatott. Nagyon érdeklődő, de mindezt minimalista stílusban, vagyis kevés ruhában :D És akkor nem ecsetelem a boltba való bemenetel rettegéssel teli pillanatait. Nem is megyek egyedül boltba. :) Találtam egy sarki P+P süti pékséget, hasonló mint a fornetti és ott lehet venni zsömlét anélkül, hogy be kéne lépjek bárhova is. :) Így szegény apát kell körbeudvarolnom, ha hozatni szeretnék valamit. Biztos boldog :) Ami most nem sikerült, ugyanis még mindig dolgozik, itthon meg nincs kaja. És a szemközt megnyilni készülő bolt még nem aktív. Pedig már úúúúúúúúgy várom. Olyan nagy segítség lenne...
Amikor messzebb vagyok Larától a lakásban és hívom magamhoz, akkor kurjongat, meg sikongat, fülig ér a szája, látszik a két kis mélyedés a pofiján és ilyenkor úgy megenném. Rita barátnőméknél van egy micimackó, ami nagyobb, mint Lara és ott ált előtte a csajom és magyarázott a medvének. De olyan édesen és olyan másképp, mint ahogy nekem szokott. Hasonló ez a beszéd ahhoz, mikor meglátja anyukámék kutyáit. Hát azoktól el van ájulva. Áll az ajtónak támasztva és nézi őket és beszél hozzájuk. :)
Kitaláltam, hogy miután elromlott a párásítónk, veszek eukaliptusz olajat és a mécsestartóba csöpögtetem. Nagyon jó volt az illat, ezt még kora délután meg is csináltam. Fél 10körül András kérdezte, hogy érzem-e én is a gáz szagot. JAAAAAAAAAJJJJ mondom, az nem gáz szag, hanem a mécsestartó. Ami már csak volt. Víz elpárolgott, gyertya elégett, melegtől mécsestartó elrepedt. :( Szomorú voltam. Gyors szellőztetés és irány az ágy, elég volt a napból :)
Antibiotikumot már csak ma eszünk, holnap leállunk vele, a torka már szép a kiscsajnak. Takony nem múlik, hát nem értem miért. Remélem már nem tart sokáig, utál a gyerek ha porszívót veszek a kezembe. De olyan édes, mert én már rég elszaladtam volna, ő meg csak ül, szorongat valami játékot és sír. :( A szívem szakad meg érte. :( De neki lesz jobb.
Ennyi hirtelen. Pussz, jó éjt
