Fülbevalócska

A lányom ma megkapta a kis fülbevalóját. Mondanom sem kell én jobban paráztam, mint ő. Nagyon bátran viselkedett! A doktornéni kiküldött minket az udvarra, hogy ne is legyünk ott amikor csinálja! Azt hiszem ez volt a legjobb benne! Nagyon sírt, kint is lehetett hallani. De hogy nem voltunk bent, nem vontuk el a figyelmét és a vigasztalásra már ott is voltunk. Csodaszép lett. Ez a kép utána készült, de annyira panaszkodott, hogy nem lehetett rendesen lefényképezni, majd később. Szóval amikor átlukasztották, egy hangja nem volt. :) A doktornéni azt mondta inkább attól sírt, hogy lefogták! De hát ha nem fogják le, akkor a kisbutám nem tartja oda a fülét, hogy: "na itt van tessék lőni!" És ez rosszul esett Larámnak. De a karomba vettem utána és megnyugodott! Egyem is meg, úgy sírt, mint mikor a múltkor megütötte magát! :(

Ma beszéltem Verával Koreából és annyira boldog voltam, hogy hallottam a hangját! Olyan soká jönnek még haza! Addigra lehet, hogy felnő a lányom is! Na mindegy, erre való a skype! :)

puszi mindenkinek, szép napot!