Elég régen írtam már. Minden napunk ugyanúgy telik, Lara már lassan rohan, annyira sietősre veszi a figurát, okos nagylány. Rohanok utána, pakolok előle, majd ha valamit mégsem sikerült elrakni akkor a kárt takarítom el... :D
Nem is tudok újat írni, mert olyan apró dolgok történnek, amik akkor a pillanat varázsában csodálatosak, de leírva esetleg nem tűnnek olyan lényegesnek és vissza sem tudja adni az élményt.
Két dolgot azért lejegyzek. Egyik reggel Lara úgy gondolta, hogy mégsem akar köztünk lustálkodni, ő elmegy játszani. Lecsúszott az ágyról és elindult. Gondoltam, hogy beül a kis sarkába ahogy szokott. De nem! Odahozta nekem a tévékapcsolót. Kezembe adta és elment. Rövid időn belül hozta a nadrágját és elém rakta. Megint ment egy kört, amiből a harisnyájával tért vissza. Mondja valaki, hogy nem okos egy 11hós gyerek! :)
A másik sztori, este néztük a 10,5-öt a tévében és egy hatalmas esésre lettem figyelmes, illetve már csak a sírásra. Larát gyorsan az ölembe vettem (a földön ültem) és velem szemben ült, rámborulva. Megkérdeztem tőle, hogy "mi történt drága? mi fáj?" Erre rámutatott a számra. És benéztem a szájába, láttam, hogy a fogacskája fölött véres egy picit. :( A tudatosságát még keresem, lehet, hogy csak véletlen, hogy megmutatta?! :(
És még egy jó hír (legalábbis nekem óriási, mások esetleg nem érthetik): pár hónapot kell már csak várni és Magyarországra is megérkezik a STARBUCKS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)))))))))))))
Na és még eszembe jutott egy dolog. Anyáéknál ebédeltünk és Lara épp a dvd-ket pakolászta, majd beszélgetni kezdett. És kibökött egy számomra nagyon érthető szót: dédi. (ott volt nagypapám, akit dédiként szoktunk emlegetni) Majd hogy megtudjuk érti-e amit mondott, megkérdeztem hol van dédi? és ránézett. Nagyon tudatosnak tűnt, de még nem biztos. Azért örültem volna, ha az ANYA lesz az első szava... Na, majd a következőnek. :D pussz tényleg ennyi mára
Nem is tudok újat írni, mert olyan apró dolgok történnek, amik akkor a pillanat varázsában csodálatosak, de leírva esetleg nem tűnnek olyan lényegesnek és vissza sem tudja adni az élményt.
Két dolgot azért lejegyzek. Egyik reggel Lara úgy gondolta, hogy mégsem akar köztünk lustálkodni, ő elmegy játszani. Lecsúszott az ágyról és elindult. Gondoltam, hogy beül a kis sarkába ahogy szokott. De nem! Odahozta nekem a tévékapcsolót. Kezembe adta és elment. Rövid időn belül hozta a nadrágját és elém rakta. Megint ment egy kört, amiből a harisnyájával tért vissza. Mondja valaki, hogy nem okos egy 11hós gyerek! :)
A másik sztori, este néztük a 10,5-öt a tévében és egy hatalmas esésre lettem figyelmes, illetve már csak a sírásra. Larát gyorsan az ölembe vettem (a földön ültem) és velem szemben ült, rámborulva. Megkérdeztem tőle, hogy "mi történt drága? mi fáj?" Erre rámutatott a számra. És benéztem a szájába, láttam, hogy a fogacskája fölött véres egy picit. :( A tudatosságát még keresem, lehet, hogy csak véletlen, hogy megmutatta?! :(
És még egy jó hír (legalábbis nekem óriási, mások esetleg nem érthetik): pár hónapot kell már csak várni és Magyarországra is megérkezik a STARBUCKS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)))))))))))))
Na és még eszembe jutott egy dolog. Anyáéknál ebédeltünk és Lara épp a dvd-ket pakolászta, majd beszélgetni kezdett. És kibökött egy számomra nagyon érthető szót: dédi. (ott volt nagypapám, akit dédiként szoktunk emlegetni) Majd hogy megtudjuk érti-e amit mondott, megkérdeztem hol van dédi? és ránézett. Nagyon tudatosnak tűnt, de még nem biztos. Azért örültem volna, ha az ANYA lesz az első szava... Na, majd a következőnek. :D pussz tényleg ennyi mára
