szülinap

Boldog születésnapot Kicsilány!

Eltelt két év és eltelt három hónap, hogy egy sort sem írtam. Sok minden történt. Larám fülproblémákkal és két hónapnyi állandó megfázással küzdött. Ennek eredményeképp otthon voltam vele, nem dolgoztam. Nem volt jó. Illetve az nem volt jó, hogy az a kislány, aki annyira szereti a bölcsit és a gyerekeket, két hónapig nem mehet közéjük, nehogy felülfertőződjön és hogy más se kapja el a betegséget. Ezalatt a két hónap alatt érzelmileg is voltak történések. Az egész november végén kezdődött, amikor a kis vállalkozásomban szintlépés következett be és ezáltal baromi sokat dolgoztam és nem láttam a lányomat. Az utolsó héten összesen 6 órát találkoztunk. Rettenetes volt. Ennek az lett a következménye, hogy apás lett. Nekem meg a szívem szakadt meg, de tudtam, ez teljesen normális. De ennek ellenére is nagyon rosszul esett. Anyukám tartotta bennem a lelket, hogy ez várható volt, de változik a helyzet. És igen változott. Decemberben aztán nem ment már bölcsibe így időnk nagy részét együtt töltöttük. Nagyon sokat változott a kis vacak.

Folyamatosan beszél. Rendes mondatokban. Mintáz minket, ezt Noddy babával vagy Bedi macival teszi. Szeretgeti őket, szívja az orrukat porszívóval, megitatja őket (saját kiskezén nézi meg,h megfelelő-e a tej hőmérséklete), mondja nekik, hogy „Ne sírj XY, Lara szeret!” Imád takarítani, port töröl, de olyan precízen, hogy ilyet még ember nem látott. Felmos, porszívózik és a babakonyhájában vacsorát főz. Sajnos az utóbbi időben minden reggel kapott broncho-vaxomot és zinnat-ot, ezért legtöbbször gyógyszert főz, amit mindenkinek meg kell enni. Ügyesen jött reggel, hogy márpedig ő kéri a gyógyszerét. Miután megeszi közli, hogy Lara ügyes, anya bükke rá! És igen, az vagyok.

Értelmes kislány, önálló, ami jelenti az öltözködést (már amennyire az sikerül) a fogmosást, a fürdést, étkezést. Ha valami szét van dobálva, legyen az a levetett ruhám, azonnal számonkéri, és közli: Anya rossz helyre tette. És már tömködi is a szekrénybe. Vagy ha piszkos a keze, jön, hogy mossuk meg. Ha szomjas, bekakált, vagy teli a pelus mindig szól. A bölcsiben bilibe pisil, otthon inkább csak szórakozik rajta. Rengeteget rajzol, ezekhez mind kommentet fűz, mesekönyveket olvas halandzsa szöveggel és beleszőve a saját gondolatait, mint pl: blablabla és beleültek a pancsiba és lara kiszállt blablabla és megették a gyógyszert stb.

Verseket, mondókákat teljesen egyedül elmond, elénekel. 3.hallás után visszamondta a Cifra palotát. Minden tevékenységét elmondja, „Lara keres valamit, Lara eszik, Lara elmegy boltba”

Vannak már édes és vicces mondatai, szituációi: Apa hol van? (kérdezem tőle) Elment bulizni (mondja ő). Egy másik alkalommal: Hova mész apával? -Bulizni. -És mit iszol? -Bort,pálinkát.
Másik szitu: bölcsibe andrás vitte novemberben, és hiányolt engem a gondozónéni. Megkérdezte: anya hol van? -Bulizik! Puff neki :D

Tud már telefonon teljes mértékben kommunikálni. Nemcsak válaszol a feltett kérdésekre, de önállóan kezdeményezi a témát. Rengetegszer hívja a barátait a saját játéktelefonján, ilyenkor mesél nekik az őt ért benyomásokról.
Ma reggel azzal fogadott a gondozónéni, hogy szétrúgja a gyermekem hátsó felét, természetesen viccesen adta elő. Ugyanis tegnap állt a gyerek a sarokban és telefonált: „Halló, anya halló! Ica néni. Bántott” természetesen nem bántotta senki, de ő ezt elpanaszolta.

Tisztában van azzal, hogy mikor csinál rosszat, lelkiismerete is pontosan érzi, ezért ilyenkor mindig odajön átkarol és vagy azt mondja, hogy anyát megszereti és mevigasztali lara vagy bocsánat vagy eszméletlen édes és csengő hangon csak annyit, hogy sszia.

Becézi a szavakat. Sajnos ez is elmúlik, mint minden más eddigi szokása is, de most élvezem. A szavak a következők: átkaroli, nem mondi, föltakaríti, megmosi stb. nem is jut eszembe minden.

A gyerkőc az otthon töltött két hónap alatt újra „visszajött” hozzám, egyetlen állandó maradt, az apjával hajlandó csak elfogyasztani az esti kakaót. Persze ha nincs otthon András akkor minden további nélkül jó vagyok, de ez napi rutinná vált a fürdés mellett. Ami mindegy kivel van, de az apja szokta csinálni.

Remekül tudja, hogy mit kinél szabad. Ki a gyengébb láncszem és ezt marha rafkósan csinálja! Imádom. Egyre kevesebb a hiszti, mindent meg lehet beszélni vele, illetve marha jól bejön a zsarolás. Tudom nem szép dolog, de ha minden kötél szakad akkor jön ez. Ha viszont látja, hogy fel fogok robbanni, esetleg azért mert valami olyanhoz nyúlt, vagy valamit nagyon összefirkált, vagy szétszaggatott, akkor édesen nyújtja a kis kézfejét és azt mondja: „anya rácsapi, mert lara rosszat csinált!

Nagy kedvencünk továbbra is a Noddy, megy és kapcsolja be már egyedül a dvd-n. Énekli a főcímdalt és táncol. Kommenteket fűz hozzá és hetek után is emlékszik, hogy ki mit csinált az adott részben. Pl pocimaci megevett sok csokit és fájt a hasa, így guggolt, síírt.

10-ig számol egyedül.

Nagyon vidáman mondogatta a születésnapi ünneplésekkor, hogy neki most van a szülinapja és kap ajándékot. De ha megkérdezem tőle, hogy hány éves, mindig azt mondja 9-10 :D

Arra a kérdésre, hogy hogy hívják, az a válasz jött, hogy Szekerka Lara András :) azóta már megtanulta, hogy Szekerka Lara Sááááááára (az uccsó nevét sipító hangon) Néha odaszól nekem, hogy „Orsika ebédeljél!” Nyilván többet hallja ezt a családtagoktól, mint azt, hogy anya, de nagyon édes!

A bölcsiben leírtak nekem egy verset, amit lara tesós versnek hív, egész nap azt akarta tegnap hallani a gondozónőtől. Hazamentünk felolvastam illetve megtanultam és észrevettem, hogy lara is már nagyon szépen tudja szavalni. Leírom, mert nagyon kedves.

„Kistestvérke nagyon lázas,
Szép piros, de nem vidám
Doktorbácsi eljött hozzá
Tükör volt a homlokán

Bekukucskált a fülébe
Utána a torkát nézte
Sajnáltam, hogy sirdogált
Nyomta nyelvét a kanál

Doktorbácsi szépen kérlek
Gyógyítsa meg holnapig
Sose leszek hűtlen hozzá
Neki adom a macit.”


Életem legszebb ajándéka ez a kislány, a maga szépségével, eszével és hihetetlen mosolygós kedvességével. Mindenkivel kedves, nem fél, jószívű és életvidám. Kívánom, hogy ez megmaradjon neki minél tovább és életében az legyen a legnagyobb problémája, hogy nem mászhat az asztalra! :)

Ezt a bejegyzést magamnak írtam, hisz elfoglaltságaim miatt blog olvasóim eltűntek, de jó lesz visszatekinteni évek múlva, hogy mit is csinált ez a kicsilány a maga 24hónapjával. Biztosan maradtak ki dolgok, de ezeket majd pótolom. Holnap talán már képek is lesznek.