Élek

Köszönöm mindenkinek, aki aggódott értem, jelentem ÉLEK! Csak valahogy sosem akaródzott leülni a gép elé. A lánykám mostanában nem alszik egyedül. Szüksége van rám, de néha az sem elég ha mellette fekszem, kell hogy az ölembe legyen és sétáljak vele. 7kilót cipelni nem egyszerű dolog. És nem is túl kellemes fél óra után. Szóval mire elalszik, addigra én is hulla vagyok. Napközben pedig szinte egész nap sétálunk. (imádom az új babakocsim és csak ajánlani tudom mindenkinek)

Mesélek az elmúlt napokról. Kicsit nyüzsgősre sikerült. Nagyon régen találkoztam a főiskolás csoporttársammal és kolitársammal. És végre meglátogattak minket a párjával. És Bajakék is eljöttek. Felbontottuk az ajándékba kapott vörösbort és koccintottunk egyet a kiscsajszira. Nagyon jót beszélgettünk, Lara jó kislány volt, bár eléggé elfáradt. Elmentünk megnézni Beáék új házát és mire hazaértem, fürdés és ringatás után alvás volt. Apa sajnos nem volt itthon, elment motoros találkozóra. De így legalább már 9kor aludtam. Ritka pillanat!
Vasárnap elég korán hazaért, már délben Szolnokon volt. Meglátogattak minket apukám testvéréék és a kerti kemencében sütögettünk. Lara nagyon jól érezte magát a levegőn és sokat is aludt.

Apa kitalálta, hogy vasárnap menjünk el kirándulni. Jászberénybe mentünk az állatkertbe. A múltheti rossz idő teljesen eltűnt, helyette 33fok volt. Nagyon okosan hosszúgatyába sikerült mennem. A kocsiban lévő klíma sem tudott enyhíteni a hőhullámaimon. Ráadásul az állatkert dugig volt léggyel. Szegény lánykám utált a babakocsiban feküdni, mert a sok légy megszállta! Hazafelé sikerült hazahoznunk néhányat, Lara aludt a bébihordóban, miközben a légy a száján ült. Úgy berágtam, hogy elkezdtem mindent csapkodni, fújjolni (mintha hatásos lenne) és kiüldöztem az összes dögöt a kocsiból. Rém gusztustalan és szemtelen állatok! Visszatérve a jó dolgokra. Majd teszek fel fényképet. Lara megetetett egy kecskét! De komolyan! Ő fogta a bot egyik végét, a kecske meg rágta a másikat. Plusz még odamert menni egy lóhoz, persze egyedül nem akart, csak velem! (hihihi) és vele is lefotóztatta magát. Teljesen úgy tűnt, mintha élvezné, bár szerintem csak furcsa volt neki, mert ilyet még soha nem látott. Az állatkertet csodálatosan felújították, minden évben meg fogjuk látogatni. Van játszótér is, majd ha nagyobb lesz csúszdázhat.

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉSSS! Jött a mai nap fénypontja. Nem tudom milyen ötlettől vezérelve, úgy gondoltam, hogy a Kenguru Jumps nekem való sportág! Biztos tudjátok mi az, ilyen fura rugós cipőben ugrálnak a merész vállalkozók. Először is nem bírtam rajta megállni. 5 perc azzal telt, hogy szokatás volt a cipőhöz. Aztán belevágott a csajszi a közepébe. Hááááááááááát.....egy idő után az órára néztem, hogy hány perc is van még hátra, mert nekem sietnem kell haza. (apa egyedül volt Larával) És láss csodát, nem telt el még csak 10 perc! jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaj. azt hittem ott fogok meghalni. Már megállni is elég megeröltető, nemhogy ugrálni. Na, de azért volt amit csináltam. És be is jelentkeztem a következő, csütörtöki órára. Talán ha sokat járok, egy idő után levegőt is fogok tudni venni. A fogyasztóöv viszont, amit magamra tekertem tiszta víz lett, tehát izzadtam mint egy ló! Ez öt órától 6óráig tartott. Utána a lánnyal foglalkoztam. És most 9óra van, én meg még nem fürödtem. Melegem van, ingerült vagyok, úgyhogy megyek és végre kimosakszom!

puszi nektek, holnap felteszem a képeket! jó éjt