Jó kezdet, nehéz vég

Amilyen jól kezdődött a nap, olyan rosszul végződött. Apa eljött végre szabira. Így ébredés után elindultunk a piacra lángost enni, mint régen. Annyira fini volt! A baba természetesen aludt a kocsiban, ahogy szokta. A délelőtti gyümölcs kimaradt, mert a várost jártuk és nem vittük magunkkal az etetőszéket Vettünk az új járgányra napernyőt, mert a régi ernyőt nem lehet ráerősíteni sehogysem. Pedig elég sokat szórakoztam vele, mégsem....

Azután elvittük Lara képeit előhívatni, ugyanis már elég régóta tartozom ezzel anyának és anyósoméknak. De a lényeg, hogy elkészültek. Hogy is szokták mondani? Jó munkához idő kell? Na ennek volt ideje
Ezután hazamentünk, Lara bevágott egy csomó répa-krumpli főzit, amit már eddig is nagyon szeretett. Olyan jól esik, hogy bejön neki! És ő még tényleg őszinte!

Ebédeltünk mi is, aztán elindultunk gyalog anyáékhoz, mert a japán barátaink vannak itt és nekik csináltunk bulit. Sajnos a vacsi 6kor volt, nekünk meg ugye indulni kellett haza. Több okból is: 1. Fürdi van és utána alvás. Tudom, hogy egy este még nem zavarja össze, de én azért csak tartom még magam hozzá. 2. Olyan iszonyatosan nyűgös volt a kislány, hogy ilyennek még nem láttam sűrűn. Sokat sírt, nem evett, nem ivott. Szerintem elég fáradt volt, nem sokat aludt ma. Meg a meleg is közbeszólhatott. És hát én is rosszul tűröm, türelmetlenebb vagyok, rá is ez volt jellemző. De olyan rossz, hogy nem is tudtam senkivel sem beszélgetni, mert a kiscsaj nem engedte. Hát ez az anyaság. Ha a gyereknek kellek, nincsenek haverok!

Hazafelé úton az elején még sírt, a végén már aludt. Gyorsan megfürdettem és megetettem. Végre elszunnyadt! Most pedig én is meg tudtam vacsizni, anya isteni húsos káposztát sütött kemencében! NYAMI

Mára ennyit jó éjt mindenkinek!