Kirándulás

Ma kirándulni készültünk. Nagy nehezen összepakoltunk. Én nem gondoltam, hogy ennyi cuccot kell berakni, pedig csak néhány órára akartunk menni. Összepakoltam a ruhákat, a tápszert, a pelenkákat, a kaja melegítőt (aminek jelzem a szivargyújtó töltőjét otthon hagytam, tehát használhatatlan), a babakocsit, bébihordót és még sok-sok mindent. El is indultunk. Jászberénybe készültünk az állatkertbe. Vittünk plédet is, hogy majd letelepszünk egy fa alá és megetetjük a bébit. Meg pihenünk ha ő is alszik. Az ég leszakadt, így nem mentünk. De mehetnékem volt, annyira rákészültem, rosszul érintett, hogy esik az eső.
Gondoltunk egyet, irány Pest. A westendbe kajálunk, sétálunk a városligetben és hazajövünk. Arra is vettük az irányt, ám...... még jobban elkezdett szakadni az eső. Már végképp nem tudtam mi lesz a mi kis tervezett kiruccanásunkból.
Ceglédnél úgy döntöttünk, meglátva a Kecskemét táblát, hogy nem utazunk ennyi időt szakadó esőben, inkább elmegyünk a Malom bevásárlóközpontba és ha olyan az idő sétálunk a városban. Jól is tettük. Nagyon szépen kivirult az idő, bár meleg nem volt, de friss levegő volt. Beszélgettünk, nevettünk, nagyon sokat. Állandóan beégettük magunkat, na nem direkt. De úgy éreztük magunkat, mint főiskolán. Nagyon hiányzott!

Nem vásároltunk semmit, csak ebédet. Larám annyira belelendült az ebédbe, hogy a borsófőzelékem tányérját megfogta, az pedig majdnem az ölemben landolt. Most a legújabb szokása, hogy mindent fog, amit tud húz, az asztalon dobol és mindehhez nagyokat kacag.
Hazafelé úton (Zadri barátosnémat idézve) szóval kellett tartani, de az utolsó km-eken már nehezen tűrt.
Hazaérvén nagyon fáradtak voltunk mindhárman, Lara is elég keveset aludt, apa meg még az éjszakai szolgálat fáradalmait piheni. Lefeküdtünk, ő Lara szobájában, én meg a csajjal a nagyágyon kettesben összebújva. 2 órát aludtunk, és mikor felébredtem, ő még aludt. Tudjátok hogy pihentünk? Én csak akkor láttam, mikor keltem, nem is éreztem előtte. Egymással szemben feküdtünk, a homlokunk összeért, a két kezével pedig közrefogta az arcomat. Sírtam, mikor megláttam. Annyira édes volt és annyira anyás!
Ezután fürcsi, kaja és nem akart aludni. Odavittem magammal a nagyágyra, én hason feküdtem, támaszkodtam az alkaromon, a törpe meg átkulcsolta a felkaromat és dugdosta a nyelvét a bőrömhöz.
Imáááááááááááááádom! De már alszik is.

Összességében nagyon jó volt a nap, végre apával is együtt lehettünk, nem kellett dolgoznia. Hiányzik ám nekünk nagyon. Ha minden jól megy, jövőhéten is kirándulunk, hisz apa még szabin van! Szorítsatok a jó időért! Mennék macikat mutatni Larának!

Jó éjt mindenkinek, azt hiszem nem hagytam ki semmit!