-

Jöttem végre. Lara alszik, gondoltam akkor jegyzetelek.
A betegségéből kezd kilábalni, még szívom neki az orrát, de tisztul. Sokat sétálunk a hideg levegőn és ez kihúzza neki. Már mikor meglátja a porszívót és hívom magamhoz, úgy jön, somfordál, hogy közben sír. De jön és ez annyira édes. Tudja, hogy a végeredmény az jó, csak maga a tortúra gáz.
Áll minden mellett. Fal mellett, hűtő mellett, ruhaszárítóba kapaszkodva, azt eldőltve és sírva... :) Kukában, azt kiborítja, és kipakol.... A fiókját az ötezredik 'NEM' után is nevetve kihúzza, kiveszi az összes ruháját, majd pakolgatja A-ból B-be. Majd összeraktam, és ő újra ki. Na, én ugyan nem teszem vissza ma már többször :) Önállóan a pár másodperces állások továbbra is mennek, képes állás közben két kezével fogni valamilyen tárgyat, halad az ágy mellett, de másik tárgyra, például a fotelra még nem tud átkapaszkodni, de ugrani igen, ami ugye kevesebb sikerrel jár és puff. :)
Nyitjuk a szekrényajtót és rágjuk a gyertyát. Anya szekrényajtóra fog most valahol biztonsági zárat venni, mert megrágja a kártyákat is. Viszont a virágot nem bántja. Illetve azért, mert el van dugva, de ha odamegy, akkor megszúrja, na és ez nem vicces neki :)
Kávéztam, a kiságya mellett ültem, ő meg bent. Annyira nyújtotta a kezét, hogy nem tudtam megállni, h oda ne nyújtsam a forró bögrét. Mondtam neki, hogy nagyon meleg, vigyázzon. Szerintetek???? :D Megfog, megsüt, sír, megfog, megsüt, nevet. Hát ezt ki érti??? :)
Na, a következő eset a száraz ruhák lepakolása, bele a lavorba. Mármint ez lenne a menet, ha én nem tenném be és ő nem rángatná ki. És a még vizes ruháknak az ujját vagy éppen lelógó részét nem csócsálná... Komolyan mintha kiskutya lenne. Ezután mentünk és hajtogattuk a ruhákat. Kapott két zoknit. Minden elvárásom ellenére nem tudta összehajtani őket. Majd ezt még gyakoroljuk. De minden esetre rakhattam volna őket vissza a szárítóra, mert tiszta nyál lett. Ruha összehajt, bele a lavorba, visz a helyére. Ez volt a terv. De csörgött a telefonom, lavort letettem, rohantam, Lara addig kipakolt és átrendezte őket. Romjaimban hevertem a kupac ruha láttán, amint a kiskakasom ült a tetején és csócsálta az egyik felsőmet, amit sikerült úgy kiteregetnem, hogy nem kellett volna kivasalnom. Hmmm... mostmár kell.
De imádom és annyira mosolyog és jókedvű.
Képzeljétek nem eszi a pépeset. Csak a darabosat, abból is aminek felnőtt íze van. Ezért kapott menzás kelkáposztafőzeléket, ízlett neki. Kocka főtt krumplit nyammogott meg szétnyomott borsót. De hogy ő a gyümölcsöt nem eszi meg ha teljesen pépes. Kivéve a nestlé bébi kompótját, amiből anyukám raktározott el nekem. Nagyon szereti. Ja és tegnap vajas kalácsot vacsorázott. Ha így haladunk lassan a füstölt csülök jön székelykáposztával. :)
Ja, és szerintem karácsonyra járni fog. Ezt most leírom, és visszaolvasok karácsonykor :) Valamint beszámolok a helyzetről. Annyira rámozdul mindenre, hogy szerintem el fog indulni. Bár gondjaink vannak a járással, mert hogy olyan mint egy nyugdíjas. Mindenhova rohan. De minek???? Biztos nem érnek rá a játékok.... És ezért óriásikat lép és a teste előrébb mint a lába.. Annyira éééédes.
Táncolni már állva is tud, rázza magát, mint woodstockban a fiatalok, tapsol (ahogy Julibella Zsuzskája is) és ezt a tapsolást szívesen alkalmazza, mikor a kanál megy a szája felé és akkor placcccsssss..... kaja anyán, tányérban, asztalon, ruhán, Larán.... ja, csak a szájában nem :)
De akkor is büszke vagyok a csajomra, rengeteget fejlődött az elmúlt időkben. Például abban is, hogy nem mindig dobál ki mindent a babakocsiból
Remélem sikerült bepótolnom a lemaradásokat. puszi nektek