Lara beteg. Szegényem megfázott valahol, valahogy és úgy folyik az orra, hogy ráköthetném a porszívó végére. Állandóan folyik az orrából, és csak törölgetni tudom, de se azt, se a porszívót nem tűri. Viszont mosolyog. Ez a gyerek egy csoda. Akármilyen beteg és akármilyen elhagyatott, akkor is mosolyog. És bújik. Komolyan mondom, egynéhány felnőtt megirígyelhetné és példát vehetne ennek a kislánynak a viselkedéséről. Na, eleget fényeztem. :)
Képzeljétek, Lara nem akar leülni. És azért nem, mert fogja a kezem és SÉTÁL. :) És mikor már fáj a hátam, mert körbesétáltuk a szobát, akkor mondom neki, hogy üljünk már le, de NEM! :) Ez most annyira új neki, hagyom sétáljon. De így már tényleg semmi nincs biztonságban. Játszik. Nagyon ügyesen manipulál a kezével és ki-, be rakosgat játékokat a tartójából, összeüti őket. Minden mozgásformát produkál, amit kell a gyerkőcöknek. Szerencsére már egyre többet használja a tenyerét, így már nem minden ruhánk hasán van szürke sáv. :)
Megyek is, mert megy a film és ez most kivételesen érdekel. És ha minden igaz, még végig is nézhetem. :)
Jó éjt!