Akkor elkezdem :)
A terhességem nagyjából problémamentes volt. Eltekintve attól, hogy a kislányom petefészkében találtak egy cystát. A nagy ijedtség után kiderült, hogy semmilyen gondot nem okoz. Mivel Szolnokon ilyet még nem láttak, a SOTE I-es Női Klinikára kellett mennem. Ott annyit mondtak, hogy ha nem szívódik fel, akkor szükséges a császármetszés. Ha csak ennyi kell, ám legyen... :)
A pocaklakóval már az elejétől kezdve nagy összhangban voltunk. Szinte minden kívánságomat teljesítette. Ezt úgy értem, hogy féltem nagyon a szüléstől, a fájdalomtól, hisz egyáltalán nem bírom. Így titkon reméltem, hogy talán császármetszéssel fogom világrahozni a lánykámat. Ezt teljesítvén a bébi előhozakodott egy nem komoly problémával és így teljesült a titkolt vágyam. Ezek után teltek a hónapok és eljött az idő, amikor időpontot kellett választani a programozott császármetszéshez. Nekem a február 3-a éppen szimpatikus volt, az orvosom is ráért, így megbeszéltük. Kis félelemmel mentem haza, hogy "mi van akkor ha a bébi még nem is készült fel a kinti életre?" "Biztos elég fejlett már?" És így tovább. 3-án fél 9re kellett mennünk. Összepakoltam mindent, gondoltam reggel még mérek egy utolsó súlyt és irány a szülészet....... És hoppááááá megtörtént a következő várva várt esemény. Hajnali fél 4-kor Lara úgy gondolta, hogy jön!!!! És én nagyon boldog voltam, mert tudtam, hogy a kislány megért az ÉLETRE és hogy találkozzon velem.....
És akkor jön a szülésem története:
Február 2-án a nagy nap előtti délután a Cora-ba mentünk beszerezni még néhány dolgot. Én már nagyon fáradt voltam, majd leszakadt a derekam, és éreztem, hogy ez nem olyan mint szokott. Ezért gyorsan hazarobogtam, lefeküdtem pihenni és vártam, hogy holnap mi lesz. Állandó hasmenés...... :)
Hajnali fél 4kor elfolyt a magzatvizem és jöttek a 7 perces fájások. Berohantunk a kórházba és gondoltuk felhívjuk az orvosomat útközben. Ki volt kapcsolva. Nagyon megijedtem, de biztos voltam benne, hogy a kórházban majd felhívják. Tévedtem!!!! Nagyot! azt mondták, hogy nem szólnak neki, mert úgyis jön 7kor. Ezután telt az idő, a fájásaim erősödtek és sűrűsödtek. Szóltam, hogy fáj, mire gépre kötöttek és az nem mutatott semmit, azt mondták, hogy nincs is! Mélységesen csalódtam bennük. Tudták és én is, hogy nem szülhetek spontán, de nem szóltak a dokinak. Majd fél 7kor nekem sikerült felhívnom. Ő pedig szólt a személyzetnek, hogy készítsenek elő. Már kétperces fájásaim voltak, mikor a zuhanyzóba mentem. Legnagyobb meglepetésemre otthagytak egyedül. Alig bírtam magam kivonszolni a fürdőből. Ezután az első ágyra lefeküdtem amit találtam, de szóltak, hogy jó lenne ha a sajátomra feküdnék. Magyarul ne bohóckodjak már. Nagyon rosszul esett ez, akkor úgy gondoltam, hogy teljesen magamra hagytak. Majd felgyorsultak az események. Az érzéstelenítő megváltás volt és onnantól élveztem minden percét a szülésnek. 5 óra hosszú fájdalom után végül megcsászároztak. 3450gr, 54cm, 10/10-es Apgarral megszületett Lara Sára. Mindentől eltekintve nagyon boldog vagyok, hogy ez a csöpp lány megszületett! Az orvosom varratszedéskor hozzátette, hogy ne haragudjak. Nem haragszom, csak... Mint utóbb kiderült, ha még egy órát nem nyúl hozzám akkor spontán megszületik Lara. Bő négy ujjnyira voltam tágulva. Ja, az ügyeletes orvos, mikor fél 4kor megvizsgált 1 ujjnyi voltam és megígérte, óránként megnéz. A mai napig nem láttam! :D
A terhességem nagyjából problémamentes volt. Eltekintve attól, hogy a kislányom petefészkében találtak egy cystát. A nagy ijedtség után kiderült, hogy semmilyen gondot nem okoz. Mivel Szolnokon ilyet még nem láttak, a SOTE I-es Női Klinikára kellett mennem. Ott annyit mondtak, hogy ha nem szívódik fel, akkor szükséges a császármetszés. Ha csak ennyi kell, ám legyen... :)
A pocaklakóval már az elejétől kezdve nagy összhangban voltunk. Szinte minden kívánságomat teljesítette. Ezt úgy értem, hogy féltem nagyon a szüléstől, a fájdalomtól, hisz egyáltalán nem bírom. Így titkon reméltem, hogy talán császármetszéssel fogom világrahozni a lánykámat. Ezt teljesítvén a bébi előhozakodott egy nem komoly problémával és így teljesült a titkolt vágyam. Ezek után teltek a hónapok és eljött az idő, amikor időpontot kellett választani a programozott császármetszéshez. Nekem a február 3-a éppen szimpatikus volt, az orvosom is ráért, így megbeszéltük. Kis félelemmel mentem haza, hogy "mi van akkor ha a bébi még nem is készült fel a kinti életre?" "Biztos elég fejlett már?" És így tovább. 3-án fél 9re kellett mennünk. Összepakoltam mindent, gondoltam reggel még mérek egy utolsó súlyt és irány a szülészet....... És hoppááááá megtörtént a következő várva várt esemény. Hajnali fél 4-kor Lara úgy gondolta, hogy jön!!!! És én nagyon boldog voltam, mert tudtam, hogy a kislány megért az ÉLETRE és hogy találkozzon velem.....
És akkor jön a szülésem története:
Február 2-án a nagy nap előtti délután a Cora-ba mentünk beszerezni még néhány dolgot. Én már nagyon fáradt voltam, majd leszakadt a derekam, és éreztem, hogy ez nem olyan mint szokott. Ezért gyorsan hazarobogtam, lefeküdtem pihenni és vártam, hogy holnap mi lesz. Állandó hasmenés...... :)
Hajnali fél 4kor elfolyt a magzatvizem és jöttek a 7 perces fájások. Berohantunk a kórházba és gondoltuk felhívjuk az orvosomat útközben. Ki volt kapcsolva. Nagyon megijedtem, de biztos voltam benne, hogy a kórházban majd felhívják. Tévedtem!!!! Nagyot! azt mondták, hogy nem szólnak neki, mert úgyis jön 7kor. Ezután telt az idő, a fájásaim erősödtek és sűrűsödtek. Szóltam, hogy fáj, mire gépre kötöttek és az nem mutatott semmit, azt mondták, hogy nincs is! Mélységesen csalódtam bennük. Tudták és én is, hogy nem szülhetek spontán, de nem szóltak a dokinak. Majd fél 7kor nekem sikerült felhívnom. Ő pedig szólt a személyzetnek, hogy készítsenek elő. Már kétperces fájásaim voltak, mikor a zuhanyzóba mentem. Legnagyobb meglepetésemre otthagytak egyedül. Alig bírtam magam kivonszolni a fürdőből. Ezután az első ágyra lefeküdtem amit találtam, de szóltak, hogy jó lenne ha a sajátomra feküdnék. Magyarul ne bohóckodjak már. Nagyon rosszul esett ez, akkor úgy gondoltam, hogy teljesen magamra hagytak. Majd felgyorsultak az események. Az érzéstelenítő megváltás volt és onnantól élveztem minden percét a szülésnek. 5 óra hosszú fájdalom után végül megcsászároztak. 3450gr, 54cm, 10/10-es Apgarral megszületett Lara Sára. Mindentől eltekintve nagyon boldog vagyok, hogy ez a csöpp lány megszületett! Az orvosom varratszedéskor hozzátette, hogy ne haragudjak. Nem haragszom, csak... Mint utóbb kiderült, ha még egy órát nem nyúl hozzám akkor spontán megszületik Lara. Bő négy ujjnyira voltam tágulva. Ja, az ügyeletes orvos, mikor fél 4kor megvizsgált 1 ujjnyi voltam és megígérte, óránként megnéz. A mai napig nem láttam! :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése